2014. január 20., hétfő

London, paradoxon


1. " Édes fiam! Semmit sem hagyunk ott a tányéron! Tessék csak szépen megenni." /Bármely Nagymama, de főleg az enyém/


2. Paradoxon: A paradoxon állítások egy olyan halmaza, amelyek látszólag ellentmondásra vezetnek, vagy a józan észnek ellentmondó következtetés vonható le belőlük./Wikipédia/


***
London. Szitáló eső, a hajam tökéletes. De nem. Én csak simán ülök. Várom a buszom. A zajlás meg körülöttem. Az élet. Európai. Huszonnyolc fok, sült nap. Hét ágra. Mondom: London, nem vicc. Várok. Nézek. Körül. (Körül. Belül.) Nem blöff.

A nyelv játék. A nyelvem játék. Ő is játszik énvelem. Én is Ővele – „Szeretem a magyar nyelvet.” - mondta egy francia lány.

Még mindig. London. Várok. Nem megyek. Buszom sehol. „Think on your sins!” Esküszöm vettem jegyet...”Tanár Úr én készültem!'
Idő lomha, nem szalad. Nézek, nézelődőm. Várok. Buszom még mindig sehol. Nem látom.

Nézem, ahogy három fiatal amerikai gyerek kidobja Starbucks-os jégkásájának harmadát. Mindegyik. Mindegyik csak 2/3-át itta meg. Tehát egyikőjüknek – ha ketten elfogyasztották volna – teljesen fölöslegesen vette meg – apjuk, anyjuk...kinek melyik.

Nálam részben és „matematikailag” azt jelenti - ha a kölkök enyémek lennének – hogy legközelebb egyikőjük (véletlenszerűen, hiszen, ha hármasikrek úgy is mindegy) nem kapja meg ugyanazt (jelen esetben a jégkását), mint amit a másik két testvére. A kiválasztást stílusosan az elvesztegetett pénzmag egyik pénzérméjének feldobásával oldanám meg. Föl, földobott kő, földedre hullva...földobott pénzérme mondom én: véletlen is, sorozat is. Szegény Bernoulli. Ha végtelenszer dobom fel, akkor fifti-fifti, de most erre itten nincs idő, várom a buszom. Valaki ma nem iszik a hármójuk közül jégkását esküszöm!

Mivel ez kissé paradoxon, a valóságban nem, de matematikailag megoldható, a három testvér egyike biztosan nem műszaki pályára megy majd. Ha rajtam múlik. És rajtam múlik. Egészem pontosan rajtam fog múlni. Remélem. Bízom benne. Az anyjával még nem beszéltem. Tartom magam. Kemény vagyok, hős vagyok, hero vagyok. Mondhatsz babám bármit, ha hármasikrek lesznek pénzfeldobással döntünk...

Nos, "így dőlnek el egyszerű emberi sorsok" egy globális nagyhatalom túlfogyasztása miatt.

Jön a buszom. 2 font lesz. Adom. Leesik. Fej lett. Királynő. Mondom: London.

„Sült hal, Tom Jones, délutáni tea, rossz kaja, még rosszabb idő, kibaszott Mary Poppins... LONDON! „ /Snatch/