/Ágh István/
Búcsúzom. Ez az első komoly lépés végre. Előre. Hosszan akartam írni most, miértekről és tervekről, mosolyról és várakozásról. Nem megy. Majd később. Talán. Úgy hitelesebb és őszintébb.
A lényeg a tény: elmegyek ebből az országból, el én, mert végleg elég volt! Elég volt abból, ami otthon nap,mint nap a közéletben, közértben, politikában és párhuzamosan a saját életemben történik. Persze ez nem csak egyszerű elégtelenség, ez tanulni vágyás, kíváncsiság és a másság megismerése is. Nem menekülés ez. Minden itt van belül. Megélni szeretném mielőtt valóban beszélek róla! A jövő miatt is tenném.
Átgondoltabban lefesteni, leírni sem lehetne jobban, mint, ahogy ezt Benei Péter tette cikkében pár napja. Minden szavával, minden gondolatával egyetértek.
Egyetlen fontos gondolat van csupán, amit érdemesnek tartok kiemelni most:
"A mindent átható és átitató provincializmus és cinizmus, amely megmérgezi a kreatív és értelmes fiatalok gondolkodását, nehezen megfogható."
"Mindenhol ott van: a boltban, amikor szolgáltatni képtelen eladók beszélnek a vásárolni képtelen emberekhez. A járműveken, ahol közlekedni képtelen emberek zsúfolódnak össze türelemre képtelen emberekkel. A hétköznapi élet mellett a szakmai és üzleti közösségeket is áthatja a provincialitás, a korrupció, a tipikus magyaros “okoskodás”.
Minden itt van ma, ami kifelé lökött régóta. A többi majd kiderül odakinn. Isten a tudója rajtam nem fog 'múlani' semmi.
***
"Kényúrként éltünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!"
http://www.youtube.com/watch?v=xOzgft37uGY&feature=related
