"Nehéz szembenézni a nagy büdös igazsággal magadról. Maximum annyit tehetsz, hogy ezután másképp cselekszel. Sajnos úgy nehéz másképp cselekedni, ha felégettél minden hidat magad mögött." (Dokik c. film)
***
Nem örülök ennek a mostani Jerevánban történt zászlóégetésnek. De annak sem, ahogy ez itthon kezelve van.
A legszomorúbb talán annak a fiatal - eddigi tapasztalat szerint főleg fővárosi, gimnazista - rétegnek az aktivitása, akik komoly tudatlanságról téve tanúbizonyságot, csak és kizárólag betanult szöveget és személyeskedést mormolnak kellő határozottsággal. A kommentek többsége a másik pártállását "karmolja" miközben a lényeg homályba vész. Habár ez (a fórum) nem egy komoly műhely, értelmesnek tűnő vitára sincs mód és igény. (Talán az igény nem léte a legrémisztőbb.)
Mindig a sértettség és az elmúlt 8 és ki tudja hány év. Mindig a vezér és valaki más a hibás, az aktuális kormány, soha nem mi, soha nem én.
Én ettől függetlenül bocsánatot kérek. Érdekek és mögöttes szándék nélkül, egyszerűen. Azért mert egy nép meg lett bántva, azért mert nem szeretem ha a hazám zászlaját égetik.
De felháborodottságom nem jogosít fel idétlen, főleg nem fegyveres válaszokra. Miért is?
Mert - mondom - szeretem a hazám. Nagyon. Ez a mostani külpolitikai szomorú történet jó indikátor, de egyben rávilágít arra, hogy hozzáállásban semmit nem változtunk a rendszerváltás óta.
Bizakodom, de nagyon messze vagyunk még egy német típusú szembenézéstől.
