Látni a lényeget

"A demokrácia minden egyénnek hatalmat ad, tehát mindenki potenciális ellenfél."
Huguette de Broqueville

Ebből baj lesz, nagy baj "Drága Vezérem", ha a lényeg még most sem jutott el hozzád! Kis merülés, a kis magyar valóságba. Fórumokon szemezgetve. Legalább meg kéne próbálni. Szűrve is valós, de a végén ott a lényeg. Amit látni kéne végre. Látni a lényeget! Persze mindenki maga dönti el. Valami "demokráciafélében" élünk. Még. Nem?
Ezerféle kapcsolódó vélemény itt: http://www.dko.hu/forum/tema/65

 - Mire gondoltok? - 

Kevésbé illik a fenti fórumtémához, azért van komoly társadalmi, politikai összefüggés. Ezért kénytelen vagyok megint idézni. Most ez többet mond. Illik e hét politikájához. (Bár maga ez a blogbejegyzés korábbi.) Vagyis csak ide illik. Érdemes az egészet elolvasni, a link lenn is elérhető.

"Az arrogancia, a gőg és a párbeszédre való képtelenség - nem véletlenül egyéni törvényjavaslatként, nem pedig a kormány által kerül számos törvény a parlament elé, az egyeztetések ugyanis így sokkal könnyebben megúszhatók -, a büszkén vállalt, de annál kártékonyabb unortodoxia, a negatív hírek egyszerű tagadása, az eszetlen központosítás, a szakemberek minden területen saját emberekkel történő hihetetlenül széleskörű (azért ne álltassuk magunkat, minden kormány csereberélt korábban is) lecserélése, a közmédia teljes kisajátítása, mind-mind megmutatták, hogy nagyon komoly gondok vannak a kormányzati fejekben. Számos baljós jel volt eddig is, ám még egyszer sem beszélt ennyire hátborzongatóan a miniszterelnök, úgy, hogy ennyire sötét és félelmetes mélység táruljon fel az emberek előtt, mint ahogy azt a VOSZ-os megbeszélésen tette." /2012.07.28/

Forrás: Az Amerikai Fiú

Antall József nem ezt kérte tőled. Emlékszel még Viktor? Látni kéne a lényeget.

Megnyomorított álmagány

"Szeretettel hozzáérni a másikhoz, az egy dolog. Szerelemmel hozzáérni a másikhoz, óriási különbség. És mindezt lehet látni. A szerelem akkor marad meg, ha fel tudnak nézni egymásra, miközben egymástól függetlenül is élik életük összes szerepét." (Csernus Imre)

***

Vannak a Nők. Vannak nők. Ők is. Vannak. Most csak ők. Róluk. Általános.

Vannak a Nők. Vannak ők, akik folyton panaszkodnak.  Panaszkodnak. Városi liba, falusi kacsa. Vékony és hájas. Tökmindegy. Metró vagy villamos: szétszolizott csatakanca ugyanúgy, mint csendes, "egyetemes" kockásinges-pápaszemes "feladom" típus. Más akar lenni, utánozni. TV 

Panaszkodnak. Panaszkodnak az egyedüllétre. Is.

Egyre többen vannak a szinglik és az 'álszinglik'. A mérce magas, a tükör sok helyen törött.

Büszke egyedüllét, álarc mögött, valódi szeretővel. Kinek mi jutott. Ki meddig megy el. Lelkikurvák! TV és karrier gyúrta hazugságok.

Panasz, meg pénz,meg pénz,meg még több pénz, és különben is legyen már stabil az a pasas (ő nem, ő a gyengébb nem, ő élhet az anyjával.) Na nemá'!

Hopp, aztán mégiscsak kell a hús az elem helyett. Persze. Ide is teszem magam, oda is. Férfi így hívja, nő úgy. A vége ugyanaz. 

Vannak a Nők. Ők is.

Vannak az örök naivak: majd csak jön egyszer a herceg, fehér lovon! Persze. De az istállószagot tessék az ajtón kívül hagyni, drága hercegem! Na, ne.

Vannak, akik ragaszkodnának, őszintén egyszerűen, rózsaszín festék nélkül. de tényleg nincs kihez. 

Vannak, akik büszkén szinglik és vannak akik behazudják maguknak, hogy jó egyedül, miközben ugyanúgy kell gyengédség és az izgalom, csak nem úgy hívják, mint a férfiak. Vád és a hazug sziporka meg megy a másik nemre. Másra kenni. Rárakni könnyebb.

Vannak, akik komolyan hiszik, hogy tudják mit akarnak, aztán 30 után (Ők is) ugyanúgy megkötik a maguk kompromisszumaikat. Közhely, de igaz. 

Ja, közben a lényeget felejtettük el, talán én is - nemtől és sztereotípiáktól függetlenül: nem megváltoztatni, szeretni!