2012. január 27., péntek

Azt akarom




Azt akarom, hogy fájjon
Ahogy madár ül az ágon
Mint árva
Párra várva

Azt akarom, hogy fájjon
Ahogy forró betonon a lábnyom
Mint Gonosz
Ki élet alá nyom

Azt akarom, hogy fájjon
Ahogy üres kertemben
A gaz, gyom
Mint éhes
Édes vízre vágyom

Azt akarom, hogy fájjon
Ahogy a boldogság
fetreng az ágyon
mint szeretőt
szívem ágyába várom

Azt akarom, hogy fájjon
Ahogy párra várva
Halálra válva
Ült a madár az ágon

2012. január 26., csütörtök

Ellentmondás

"Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim…"
Eredeti megjelenés: szeretgom 2008.12.02. 23:45 




Nehéz ez így. "Ezzel" a válsággal kelek minden nap. Már meguntam utánaolvasni mi miért történt. Elegem van. Lassan nem alszom. Jönnek a sárgák, a sárgák, a sárga csekkek sorban...már a macskám is hitelt akart felvenni. Egyik reggel megpróbáltam megmagyarázni neki, hogy gazdasági (világ)válság van. Nézett, mint (az állat) mindig, mikor mély hangon szólok hozzá. Azt mondta tüntetni fog: így tüntetőleg csak ült az ablakban és nézett kifelé. Én létszámleépítést helyeztem kilátásba, de ő makacs módon tartotta magát az egyeztetéseken. Ketten vagyunk: ki a fenét küldjek el?
Végül békét kötöttünk. Zsákbamacska.
Zenét akart. Újabb konfliktus volt kilátásban. Egyeztetésre sok remény és idő már nem volt. Ő Blind Willie Johnson 'Mother's Children Have A Hard Time'-ját szerette volna hallani...én BLACK SABBATH 'NIB' - jét akartam. Nem hittem el! Komolyan. Azt gondoltam béke van már végre. DE nem. 'Duplavé' válság.
Végül állva hallgatunk végig mindkettőt. (Himnusz ez gyerekek!)
Válság van - mondom én újra, mennénk mi előre országilag' és egyénileg is, de valódi munka, szagos pénzmag nélkül ugye azért nap, mint nap nehéz kissé. Lassan kéne valami segítség... Mama vagy az IMF?
"Lassan kocsis, hogy a kocsi ne rázzon! Hogy a babám gyönge szíve ne fájjon. Nincs az úton se patika, se orvos, se orvos, Babám gyógyít nem a kórházi orvos."
Itt már a szerelem sem segít. Nem segít, nem tanít itt már nekünk az IMF újat. 2015-ig itt nagyon nem lesz jobb a többségnek. Történelmi lehetőségek maradtak el megint - már ami a reformokat illeti - mint a kilencvenes évek elején. Ígéret volt akkor is, van most is. Csak a felelősségre vonás maradt el... 
Én ezt nem értem: apám hazaszeretetből nem hagyta itt a hazát 1956-ban, én a pénz miatt hagyom itt nemsokára! Annak idején mikor mesélte, nem értettem őt. Most mikor mesélem neki miért mennék, nem ért engem.
Jól van ez így? Így van helyén ez a világ?
"Nézem tisztaságát, mégsem értem,Hallom hangjait, de el nem érem,Ott a tenger, itt az én hajóm.Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim…"
Örök ellentmondás.

2012. január 25., szerda

Tanulj tinó...

A lehetséges kitörés egyik kerékkötője, a műszaki oktatásról ma 
Korábbi megjelenés: szeretgom 2009.02.14. 14:10



  • ** „Innováció nem lesz másból, csak ha a műszaki-természettudományos értelmiség színvonala emelkedik" - állítja Kertész János akadémikus, a természettudományos közoktatás helyzetének vizsgálatára - az Országos Köznevelési Tanács által - létrehozott bizottság társelnöke. A vizsgálat nyomán létrejött jelentés három alapvető problémára hívja fel a figyelmet: a természettudományos közoktatás alacsony hatékonyságára, a tanárutánpótlás válságos helyzetére, és a műszaki-természettudományos pályákra jelentkezők számának csekélységére, tudásának alacsony színvonalára. Lemaradásunk a professzor szerint kezd katasztrofálissá válni. /Forrás: www.es.hu /
  • **
    Viccesen hangzott el minap baráti körben: a bölcsészek megbeszélik és tönkreteszik a műszaki meg megjavítja. Viccen ugye nem sértődik meg senki. Annyi a valóságtartalma, mint a városi legendának általában. Hallottam valahol... Ennyi. Ez a világ rendje, így áll össze, így stabil a rend, a körforgás.
    Persze ettől nem leszek büszke a nyilvánvaló tényre: a mai magyar műszaki és természettudományos oktatás (minden szinten) elégtelen jegyet kell, hogy beírjon önmagának az indexébe, ellenőrzőjébe – kinek melyikbe. Az egész rendszer rohad úgy ahogy van, nem lehet itt szidni oktatót, vagy hallgatót, diákot vagy bárkit: el lett itten' szúrva nagyon régen a jól indult (felső)oktatási reform. A szaga ebben a gazdasági válságban sem erősebb, sem büdösebb mint máskor, csak most is kevés (kevesebb?) ember figyel fel rá. 
    Évekkel ezelőtt bezavartunk olyan embereket is a műszaki felsőoktatásba, aki korábban éppen, hogy elvégeztek volna egy erősebb szakközépiskolát, technikumot – mikor még volt. Talán még azt sem. Bár velük a munkanélküliségi mutató egy időre javulhatott, azért mostanra szörnyű következménye van ennek. Ma kevés ember akarja megfogni a szerszámot és valódi szakmunkát végezni. Panaszkodnak is a Magyarországra települt gyárak többsége. Ha maga nem oktatna, nem lenne szakembere. (Pl. Audi, Győr). Kevés a jó szakmunkás, a technikus és van jó sok felszínesen képzett mérnökünk.
    Röhögnek is a fiatalokon rendesen a napi munkában. Egyetemről minap kifordult munkatársam lemegy a gyártósorra és "megeszik reggelire". Jó képességű, jó diplomával végzett (Kit érdekel! Dolgozz!), de képtelen átlátni egy komolyabb műszaki rendszert (pl. bonyolultabb gyártósor, összetett gyártási technológiák, beszállítói lánc), mert nem áll össze a fejében egésszé amit tanult. Csak ül a számítógép előtt és még egy komolyabb műszaki tervezőrendszerben sem jártas. Tisztelet a kivételnek. Baj lesz ebből. Nem vészmadárkodonék én itten', tények ezek. Makacsak na.
    A fentiekhez még egy gondolat. Más dolog, hogy a magyarországi gyárak többsége (a tanácsadó, toborzó cégekkel karöltve), ott ahol van is némi tervezés,fejlesztés (gyártmányfejlesztés, gyártóeszköz tervezés, terméktervezés...stb.) a gyártás mellett, egyszerűen direkt vagy tudatlanságból kifejezetten rosszul írják ki az álláshirdetéseket. Például, mérnököt tesznek egy egyszerű technikusi-adminisztratív állásba, R&D (Research and Development) mérnököt keresnek oda, ahol maximum termékoptimalizálás van. Kell az ember, a munkát meg el kell végeztetni. A valós tudást, a hűséget, a lojalitást, az összefüggések ismeretét, és a saját szakmához való alázatot kell megfelelő módszerrel „felmérni” és továbbadni oda, ahol erre szükség van és nem "mindenáron" kiközvetíteni a munkavállalót. Ma egy tapasztalt magyar mérnöknek messze nincs akkora presztízse, mint mondjuk 10-15 évvel ezelőtt volt. Véleményem szerint.
    Ülök a vonaton. Pázmáneum megálló. Fel is, le is sokan szállnak. Két fiatal leány ül elém a szabad két helyre. Beszélgetnek. Zh lesz nem sokára, meg beadandó. Előkerülnek a nem oly régi középiskolás emlékek. Le kell tegyem az újságot - gazdasági elemzés, GDP, meg ikerdeficit, eladósodás, az egyén és az elit felelőssége...úgy is untam én már az egészet a fenébe. Még is jobb két csinos cserfes leányra figyelni...még ha illetlen is, ugye. Barna hosszú hajú vékony meséli nevetve társának, mennyire nem értette a fizikát középiskolában és a félévi záráskor meg is bukott matematikából. Gimnáziumban. Most egyetemre jár. Persze itt nem tanulja. Remek. Ez csak egy apró példa volt. De akkor is.
    Mégis: miért jó divat közéleti műsorban sztárocskáknak, felkészületlen riportereknek nagy elánnal mesélni, hogy ő nem tud ám számolni, a fizika neki annyi, hogy leesik az alma az asztalról és a konnektor az egy befalazott malac? ;) Hurrá. Nesze neked GDP.
    Messze nem gondolom, hogy mindenkinek érteni kellene a természettudomány helyenként tényleg bonyolult nyelvén, de mikor az már az általános intelligenciából is komolyan kezd kiesni, akkor már azért kicsit felszisszen az emberfia. 
    Nem vagyok optimista ma: a magyar természettudományos oktatás kevéssé tud megfelelni az egyre erőteljesebb globális elvárásoknak. Így nem lehet előrelépni. Sem embernek, sem országnak. Édes mindegy ki van hatalmon.
  • Zöld lámpa



    "Apa kezdődik!"