"A tudós elméleti szakembert és a mérnököt feladat elé állítják. Egy hosszú folyosó végén ott egy gyönyörű meztelen hölgy, el is lehet hozzá jutni, de csak úgy, hogy a hátralévő útnak mindig csak a felét lehet egyszerre megtenni. A mérnök el is indul gyorsan, mire a tudós utánaszól: Várj, te ostoba, gondolkozz! Sosem jutsz oda, ez egy végtelen sor! Mire a mérnök: Lehet, hogy teljesen nem jutok oda, de annyira közel igen, amennyire már nekem elég!" /Forrás/
Még esztergomi "utam" alatt fakadtam ki először, de egy mai Index-es blogbejegyzés hozta elő belőlem újra. Felraktam erre a polcra is. Hátha...
***
A lehetséges kitörés egyik kerékkötője - a műszaki oktatásról ma
/Megjelent: Itt 2009.02.14-én és itt 2011.05.07-én/
„Innováció nem lesz másból, csak ha a műszaki-természettudományos értelmiség színvonala emelkedik" - állítja Kertész János akadémikus, a természettudományos közoktatás helyzetének vizsgálatára - az Országos Köznevelési Tanács által - létrehozott bizottság társelnöke. A vizsgálat nyomán létrejött jelentés három alapvető problémára hívja fel a figyelmet: a természettudományos közoktatás alacsony hatékonyságára, a tanárutánpótlás válságos helyzetére, és a műszaki-természettudományos pályákra jelentkezők számának csekélységére, tudásának alacsony színvonalára. Lemaradásunk a professzor szerint kezd katasztrofálissá válni. /Forrás: www.es.hu /
„Innováció nem lesz másból, csak ha a műszaki-természettudományos értelmiség színvonala emelkedik" - állítja Kertész János akadémikus, a természettudományos közoktatás helyzetének vizsgálatára - az Országos Köznevelési Tanács által - létrehozott bizottság társelnöke. A vizsgálat nyomán létrejött jelentés három alapvető problémára hívja fel a figyelmet: a természettudományos közoktatás alacsony hatékonyságára, a tanárutánpótlás válságos helyzetére, és a műszaki-természettudományos pályákra jelentkezők számának csekélységére, tudásának alacsony színvonalára. Lemaradásunk a professzor szerint kezd katasztrofálissá válni. /Forrás: www.es.hu /
Viccesen hangzott el minap baráti körben: a bölcsészek megbeszélik és tönkreteszik a műszaki meg megjavítja. Viccen ugye nem sértődik meg senki. Annyi a valóságtartalma, mint a városi legendának általában. Hallottam valahol... Ennyi! Ez a világ rendje, így áll össze, így stabil a rend, a körforgás.
Persze ettől nem leszek büszke a nyilvánvaló tényre: a mai magyar műszaki és természettudományos oktatás (minden szinten) elégtelen jegyet kell, hogy beírjon önmagának az indexébe, ellenőrzőjébe – kinek melyikbe. Az egész rendszer rohad úgy ahogy van, nem lehet itt szidni oktatót, vagy hallgatót, diákot vagy bárkit: el lett itten' szúrva nagyon régen a jól indult (felső)oktatási reform. A szaga ebben a gazdasági válságban sem erősebb, sem büdösebb mint máskor, csak most is kevés ember figyel fel rá.
Évekkel ezelőtt bezavartunk olyan embereket is a műszaki felsőoktatásba, aki korábban éppen, hogy elvégeztek volna egy erősebb szakközépiskolát, technikumot – amikor még volt. (Talán még azt sem.) Bár velük a munkanélküliségi mutató egy időre javulhatott, azért mostanra szörnyű következménye van ennek. Ma kevés ember akarja megfogni a szerszámot és valódi szakmunkát végezni. Panaszkodnak is a Magyarországra települt gyárak többsége. Ha maga nem oktatna, nem lenne szakembere. Kevés a jó szakmunkás, a technikus és van jó sok felszínesen képzett mérnökünk. (Meg van sok jól képzett is persze. Itthon maradottak és kivándoroltak.)
Röhögnek is a fiatalokon rendesen a napi munkában. Egyetemről minap kifordult munkatársam lemegy a gyártósorra és "megeszik reggelire". Jó képességű, jó minősítésű diplomával végzett (Kit érdekel!), de képtelen átlátni egy valóban működő komolyabb műszaki rendszert (pl. bonyolultabb gyártósor, összetett gyártási technológiák...), mert nem áll össze a fejében egésszé amit tanult. Csak ül a számítógép előtt és még egyetlen ismert műszaki tervezőrendszerben (CAx) sem jártas. Tisztelet a kivélnek. Baj lesz ebből. Nem vészmadárkodonék én itten', tények ezek. Makacsak na.
A fentiekhez még egy gondolat. Más dolog, hogy a gyárak többsége (a tanácsadó cégekkel karöltve), ott ahol van is némi tervezés,fejlesztés (gyártmányfejlesztés, gyártóeszköz tervezés, valódi terméktervezés...stb.) a gyártás mellett, egyszerűen direkt vagy tudatlanságból rosszul írják ki az álláshirdetéseket. Például, mérnököt tesznek egy egyszerű technikusi-adminisztratív állásba, R&D (Research and Development) mérnököt keresnek oda, ahol maximum termékoptimalizálás van. Kell az ember, a munkát meg el kell végeztetni.
A valós tudást, a hűséget, a lojalitást, az összefüggések ismeretét, és a saját szakmához való alázatot kell megfelelő módszerrel „felmérni” és továbbadni oda, ahol erre szükség van és nem "mindenáron" kiközvetíteni a munkavállalót. Ma egy tapasztalt magyar mérnöknek messze nincs akkora presztízse, mint mondjuk 10-15 évvel ezelőtt volt. Véleményem szerint.
Ülök a vonaton. Pázmáneum megálló. Esztergom már nem messze. Fel is, le is sokan szállnak.
Két fiatal leány ül elém a szabad két helyre. Beszélgetnek. Zh lesz nem sokára, meg beadandó. Előkerülnek a nem oly régi középiskolás emlékek. Le kell tegyem az újságot - gazdasági elemzés, GDP, meg ikerdeficit, eladósodás, az egyén és az elit felelőssége - úgy is untam én már az egészet a fenébe. Még is jobb két csinos cserfes leányra figyelni, ha illetlen is, ugye. Barna hosszú hajú vékony meséli nevetve társának, mennyire nem értette a fizikát középiskolában és a félévi záráskor meg is bukott matematikából. Gimnáziumban. Most egyetemre jár. Persze itt nem tanulja. Remek. Ez csak egy apró példa volt. De akkor is.
Mégis: miért jó divat közéleti műsorban sztárocskáknak, felkészületlen riportereknek nagy elánnal mesélni, hogy ő nem tud ám számolni, a fizika neki annyi, hogy leesik az alma az asztalról és a konnektor az egy befalazott malac? Hurrá!
Messze nem gondolom, hogy mindenkinek érteni kellene a természettudomány helyenként tényleg bonyolult nyelvén, de mikor az már az általános intelligenciából is komolyan kezd kiesni, akkor már azért kicsit felszisszen az emberfia.
Nem vagyok optimista ma: a magyar természettudományos oktatás kevéssé tud megfelelni az egyre erőteljesebb globális elvárásoknak. Így nem lehet előrelépni. Sem embernek, sem országnak.
